Mondhatná akárki, mit beszélek itt a QED-ről, miközben fogalmam sincs róla. Na akkor lássuk.
Hogyan pattan vissza a QED szerint a foton a tükörről, és miért pont ott látjuk a fényforrást, ahol a beesési és a visszaverődési szögek egyenlőek?

A QED szerint a foton minden lehetséges utat bejár. A baloldali piramis csúcsa a fényforrás, a foton indulási pontja, a jobboldali ahova érkezik a foton. Hogy kell kiszámolni a valószínűségeket?
A QED is komplex számokat használ, amelyek ábrázolhatóak, mint egy forgó 2 dimenziós vektor. A foton útjának a hossza meghatározza, hogy milyen fázisban fog megérkezni ez a forgó vektor a célhoz.Ezeket a komplex számokat összegezni kell a jobb oldali piros ábra szerint. Ennek az eredőnek a hossza az amplitudó. Ennek az abszolútértékének a négyzete adja a valószínűséget. Ezeket a tükör mentén a kék ábra mutatja.
A felette levő zöld vonalak az amplitudók, ahogy a tükör adott pontjáról a célhoz érnek.
Látszik, hogy ahol a klasszikus esetben mi nem látunk fénysugarakat, ott is számításba kell venni a fotont, de ott olyan sűrűn változik az amplitudó, hogy ha egy kis távolságon a tükör egy adott pontja körül összegezem az amplitudókat, akkor azok kioltják egymást. A kék ábra így jött létre. Mivel a hullámhossz most elég nagy, amiatt hullámzik a valószínűség ennyire. Kisebb hullámhosszakat használva a görbe kisimulna.
És mint látszik, a maximuma pont ott van, ahol a klasszikus fényelméletek szerint is lennie kell. Ahol a beesési és a visszaverődési szög megegyezik.